A legnagyobb testépítők - Eugen Sandow

Egy új sorozatot indítunk az oldalon, melyben a testépítés történetét fogjuk bemutatni, a kezdetektől napjainkig, az adott korszakok legnagyobb testépítőinek életén keresztül. A sorozat első részében a kezdeteket mutatjuk be, illetve az első testépítő életét, aki ennek a sportnak mai formáját megalapozta, Eugen Sandow-t.

A kezdetek

 A testépítés eredete az ókorra vezethető vissza. Ekkoriban azonban még nem beszélhettünk mai értelemben vett testépítésről, maga a fogalom sem létezett. A látvány és a fizikum ekkor még nem jelentett sportértéket, az erőre és a teljesítményre helyezték a hangsúlyt, ami a görögöknél az olimpián, a rómaiaknál pedig a gladiátorjátékokban tudott legjobban megmutatkozni, de népszerűek voltak az akkori utazó cirkuszokban fellépő erőművészek is. Ezeknek a sportolóknak viszont az erő volt a fontos, a kinézettel nem sokat törődtek, így mai értelemben inkább az erőemelőkhöz és erősemberekhez álltak közelebb.

Viszont az ókori szobrok már megmutattak egyfajta vágyat egy tökéletesre fejlesztett fizikum elérésére. Ezt mintául véve a 18. század végén néhányan rájöttek arra, hogy egészséges táplálkozással és rendszeres sporttal fittek, erősek és egészségesek lehetnek, mindezt egy izmos, jó fizikummal párosítva, őket testkultúra-művelőknek nevezték. Leghíresebbjük és iránymutatójuk a már mai szemmel is korrekt és esztétikus fizikummal rendelkező erőművész, Eugen Sandow volt.

Eugen Sandow

A testépítés atyja 

"Az élet a mozgás. Ha már nem mozogsz többé, halott vagy. Válaszd az életet."

Magasság: 175 cm
Testtömeg:  90 kg körül

csípő: 66 cm
mellkas: 121 cm
nyak: 46 cm
bicepsz: 48 cm
alkar: 43 cm
comb: 67 cm
vádli: 45 cm

Sandow-t a bodybuilding krónikájában az első testépítőnek nevezhetjük. Friedrich Wilhelm Müller néven látta meg a napvilágot 1867. április 2-án Königsbergben, Kelet-Poroszországban (ma Kalinyingrád, Oroszország), német apa és orosz anya fiaként. Gyermekként nagyon nagy hatást gyakoroltak rá a római mítikus hősökről, gladiátorokról és görög istenekről fennmaradt emlékek, amiket egy, a szüleivel történő Földközi tengeri nyaralás során látott. Csodálta a szoborba öntött testek izomzatát, szimmetriáját és arányosságát. Ezek után komolyan beleásta magát az izmok és az emberi test anatómiájába, illetve edzette testét.

Még nem töltötte be huszadik életévét, amikor már erőművész mutatványokkal lépett fel hazájában, és nagyon jól szerepelt. 1885-ben azonban elhagyta Poroszországot, hogy megússza a kötelező katonai szolgálatot. Először az európai publikumot kápráztatta el mutatványaival, idővel egyre nagyobb népszerűségre tett szert, ekkoriban vette fel a Eugen Sandow nevet. Brüsszelben meglátogatta Ludwig Durlacher, egy akkoriban nagyon népszerű erősember edzőtermét. Durlachel észrevette Sandowban a potenciált, és mentorálni kezdte. 1889-ben meggyőzte, hogy utazzon Londonba, és vegyen részt egy nagyszabású erősember versenyen. Sandow könnyűszerrel legyőzte a regnáló bajnokot, és azonnali hírnévre tett szert hihetetlen erejének köszönhetően. Az 1890-es évek elejére, huszonéves korára Anglia egyik leghíresebb atlétája lett. Beutazta a Brit-szigeteket és lefektette hosszú előadóművészi, tornász és üzletemberi karrierjének alapjait. A következő négy évben Sandow folyamatosan finomította és tökélyre vitte pózolási és erőművészi tehetségét, és egy új fajta, egyedülálló szórakoztató műsorszámmá fejlesztette.

A mai normák szerint Sandow nem volt túlságosan vonzó külsejű, azonban az ő idejében a nők elaléltak, a férfiak pedig sárgák lettek az irigységtől hihetetlen fizikuma láttán. Az akkori erőművészek nagyrészt nagydarab, lomha, robosztus, pocakos emberek voltak, így ő rendkívül feltűnő és szokatlan jelenség volt, az izmos, kidolgozott, hajlékony teste mellé párosuló rendkívül alacsony, 5 százalék körüli testzsírarányával. Szikár volt, de mégis robosztus! Lazán állásból csinált egy hátra szaltót, aztán köveket tört szét puszta kézzel. Fizikai erejét mai gyakorlatokban nehezen mérhetnék, mivel akkoriban végzett feladatait a mai szemmel "odd lift"-nek, vagyis furcsa emeléseknek nevezzük. Hiszen olyasmiket csinált, mint például egyszerre 6 ember felemelése egy kosárban fej fölé, vagy éppen a fogával húzott fel kötélre kötött üllőket, pénzérméket hajlított meg puszta kézzel, vagy szögeket vert be kézzel. Hitelesített rekordjai közé tartozik az egykezes felrántás és nyomás 141 kilogrammal. Egyszer állítólag felemelt egy 680 kg-os sziklát. A bent press nevű gyakorlatban (ennél az emelésnél törzsdöntés helyzetéből állunk fel a súlyzóval - kettlebellesek mostanában "újra felfedezték" ezt a gyakorlatot) 167 kg-t is megmozgatott! Ezek a számok rendkívül tiszteletet parancsolóak, sőt, szinte hihetetlenek, főleg annak tudatában, hogy akkoriban szteroidokról még szó sem lehetett!

Sandow azonban jóval több volt csodás fizikai jelenségnél, mivel széles körű ismeretei voltak az emberi test anatómiájáról. Sokan úgy tekintették őt, mint eljövendő dolgok látnokát, legalább is ami a testkultúrát illeti. Tetszetős alakja és lenyűgöző izomrendszere magára vonta egy 35 éves szobrász figyelmét is, akinek hírneve szintén magasan szárnyalt. Az ő neve Frederick W. Pomeroy volt, és 1891 februárjában a két férfi együttműködése révén megszületett az a csodálatos szobor, amelyet ma, több mint egy évszázaddal később Sandow-szoborként ismerünk, és a testépítés csúcseseményének, a Mr. Olimpiának serlegét jelenti. Akkoriban ennek a szobornak a másolatait adták jutalmul az általa szervezett testkultúra versenyek győzteseinek.

1893-ban tehetségét, és a benne rejlő lehetőségeket felfedezte a kor rendkívül népszerű broadway producere, Florenz Ziegfeld Jr. Hamar rájött, hogy amit az ifjú Sandow művel az izmaival, és ahogyan emberfeletti erejét demonstrálja, az egyenesen nagyszínpadra termett. Így műsorát átvitte Amerikába, az 1893-as chicagói expóra. Ziegfeld észrevette, hogy a közönséget Sandow rendkívüli erejénél az elképesztő izomzata még inkább lenyűgözte. Így meggyőzte, hogy a műsorában kapjon helyet egy pózbemutató, ahol kizárólag testének izomzatát mutatja be, hasonlóan a mai testépítő szabadpózokhoz, ezt "izom bemutató performansz" névvel illették. Ezek után Sandow rövid időn belül a népszerű producer leghíresebb csillagává vált.

1894-ben az Edison Studios nevű filmstudió "Sandow" névvel egy három részes rövidfilm sorozatot forgatott az erőművésszel. Ebben a filmben egyáltalán nem szerepeltek súlyok, és semmilyen erőbemutató, csak testépítő pózolás. Fellépések fellépéseket követtek, és Sandow szép lassan a fizikai megjelenés ideálja lett - köszönhető ez a róla forgatott rövidfilm népszerűségének is. Mintha valóban egy római félistent láttak volna az emberek az erőmutatványok közben, legalább is az akkori leírások ezt mondják. Exhibicionista volt, és élvezte, hogy az emberek bámulják a testét és csodálják erőmutatványait. Belépett egy üvegburába és pózolt, s nem viselt mást, csak egy fügefalevelet, a közönség meg csak bámulta, a hölgyek egyik ámulatból a másikba estek izmainak szépsége és szimmetriája láttán. A férfiúi fizikum esztétikumának efféle ünneplése egészen új volt. A viktoriánus korban a férfiak nyakig beöltöztek, és nagyon kevés képzőművész választotta témájául a férfiaktot. Ezért is volt olyan elképesztő Sandow bemutatója.

1896-ban hozzáment kedveséhez, Blanche Brooks-hoz, akivel két lánygyermekük született, Helen és Lorraine. Jó barátságot ápolt a kor számos kulturális nagyágyújával, úgy mint a Sherlock Holmes regényeiről ismert Sir Arthur Conan Doyle-al, és a felfedező géniusz Thomas Edisonnal. Az 1890-es évek végén megalapította testnevelési intézetét, "Institutes of Physical Culture" névvel, ahol atlétikai gyakorlatokat, dietetikát és súlyzós edzést tanított. Ötletei a fittség terén úttörőek voltak ebben az időben, és óriási hatást gyakoroltak a jövőre nézve. A Sandow Intézet egy korai edzőterem volt, amely nyitva állt minden érdeklődő számára. 1898-ban "Sandow's Magazine of Physical Culture" címmel egy havonta megjelenő magazint is kiadott, amelynek célja mindenfajta fizikai aktivitás népszerűsítése volt. Emellé egy sorozatnyi könyvet is publikált 1897 és 1904 között. A legutolsó címében már tartalmazta a "Body-Building" kifejezést, így ez is tőle ered. Edzéstippjei, tanácsai cikkeiben, füzeteiben leegyszerűsítve a következők voltak. Ezek közül a legtöbb elv a mai napig megállja a helyét:

• A kétkezes súlyzó erőssé tesz, viszont az egykezes súlyzókkal fokozottan erősíthetjük a törzs stabilizáló funkcióit.

• Lehetőség szerint eddz szabad levegőn!

• Kerüld el a túledzettséget és a kiégést, és mindig figyelj a tested reakcióira!

• Erősítsd az ízületeket is, ne csak az izmokat!

• A nehéz súlyokat használjunk inkább kisebb ismétlés számban!

Népszerűségének köszönhetően robbanásszerűen megnőtt az eladott egykezes és kétkezes súlyzók száma. Sandow hetente több ezer dollárt keresett, és egész iparágat teremtett maga körül a könyvek és magazinok eladásán keresztül. Ekkorra már egyre inkább a testépítéssel, a sport népszerűsítésével és az üzleti élettel foglalkozott az erőversenyzés helyett. Erre utal az is, hogy 1900-ban William Bankier erőművész és testépítő kihívta egy versenyre, ahol súlyemelésben, birkózásban, futásban és ugrásban mérték volna össze erejüket. Sandow visszautasította a kihívást, Bankier pedig "hazug, gyáva sarlatánnak" nevezte.

1901. szeptember 14-e egy nagyon fontos dátum a testépítés történetében. Azon az estén Eugen Sandow egy versenyt rendezett a Royal Albert Hallban, Londonban, amit egyszerűen csak "A Nagy Verseny" néven emlegettek. A rendezvény teljes telt ház előtt zajlott, sőt, akkora volt az érdeklődés, hogy sokan be sem fértek. Ez volt az első jelentős, fizikummal kapcsolatos verseny addig a világon. Országszerte keresték a versenyzőket, és végül hatvan középdöntős vett rajta részt, akik a Brit-szigetek minden tájáról érkeztek. A verseny bíráit a századforduló legjobbjai közül választották, akiket az angol felső tízezer kínált: egyikük volt Sir Charles Lawes szobrász, másikuk Sandow önmaga, és a harmadik választott bíró Sir Arthur Conan Doyle világhírű író volt. Ezek a férfiak a mezőnyt tizenkét versenyzőre szűkítették és a döntősöket arra kérték, álljanak olyan módon, ahogyan gondolatuk szerint jó hatást gyakorolnak rájuk. A furcsa kinézetű fekete trikók, bőr övek és leopárd bőr ágyékkötők ellenére a férfiak óvatosan szemlélték a bírákat. Végül kihirdették a három nyertest, és a szerencsés nyertesek mindegyike előlépett, hogy átvegye a különleges díjat: egy gyönyörű kisplasztikát, amely Sandow-t ábrázolta. A harmadik helyezett szobra bronzból, a másodiké ezüstből, az első díjas nottinghami William L. Murray-é aranyból készült. Ezek voltak a fentebb már említett, később híressé vált Sandow-szobor eredetijei.

Az 1900-as évek elején világkörüli turnéra ment, ahol a fizikai edzést népszerűsítette. Járt Dél-Afrikában, Indiában, Japánban, Ausztráliában és Új-Zélandon is. 1909-től saját költségen edzett katonákat a brit haderőbe, hogy megfeleljenek az erőnléti követelményeknek, és később ugyanezt csinálta az első világháború önkéntes katonáival is. V. György brit királlyal is jó viszonyt ápolt, 1911-től kezdve ő volt a király saját testkultúra-edzője (ez az akkori megfelelője volt nagyjából a személyi edzőnek). György király az „Őfelsége Tudományos Fizikai Kultúra Intézményének professzora” címet adományozta neki.

Végül aztán valószínűleg épp a túlzott erőkifejtés okozta a vesztét. Egy nap az autója árokba szaladt, és úgy érezte, kötelessége fitogtatni az erejét, így puszta kézzel akarta kihúzni az árokból, aminek hatására túlerőltette magát, és ugyan akkor még nem halt bele, de néhány évvel később valószínűleg ez is erősen hozzájárult, hogy agyvérzést kapott és elhunyt. Egy másik elmélet szerint állítólag szifiliszes volt, emiatt aorta aneurizmája lett, és az okozta a halálát. Mivel nem boncolták, egyértelmű bizonyíték egyik halálnemre sincs. Egy biztos: 1925. október 14-én, 58 évesen érte utól a halál a testépítés atyját. Felesége kérésére jeltelen sírba temették, aminek oka Sandow hűtlensége volt. 2002-ben azonban felújították a sírhelyét, névvel, és egy szép, rendezett sírkővel látták el.

A Sandow-szobor utóélete

Fentebb már említettük, hogy az 1901-es "Nagy versenyen" debütált a Frederick W. Pomeroy által készített Sandow-szobor, és mindhárom dobogós kapott akkor egy-egy szobrocskát, bronzból, ezüstből és aranyból. Pomeroy nagyszerű munkája tulajdonképpen rejtve maradt 1950-ig, amikor a következő versenyen visszahozták a sportvilág fényébe. Az 1950-es Mr. Universe verseny támogatói Londonban biztosak voltak benne, hogy a verseny győztese az angol szupersztár, Reg Park lesz, így egy szívfájdító díjat ajánlottak fel (hittek abban, hogy az országban marad): ez pedig az eredeti Sandow bronz szobor volt, amit a harmadik helyezett nyert 50 évvel korábban a Nagy Versenyen. Az eredeti arany szobor, amelyet William L. Murray nyert, megsemmisült a második világháborúban London bombázásakor, így az nem volt elérhető. Meglepetésükre és bánatukra az év győztese az amerikai Steve Reeves lett, következésképpen a díj hazájába, Kaliforniába került. Mielőtt elment, fotósorozat készült róla a rendkívüli szobrot tartva a kezében, és ezek a képek maradandó benyomást tettek mind a szurkolókra, mind a testépítőkre.

A Sandow szobor újra eltűnt több, mint negyed évszázadra, de 1977-ben a testépítők világa elismerve Pomeroy halhatatlan munkáját a legmagasabb díjként ajánlotta fel, immáron a Mr. Olimpia versenyére. 1965-től, a kezdetek óta, a Mr. Olympia versenyt a testépítők legnagyobb és legjobb sportolói tisztelték meg részvételükkel, és fennállásának első tizenkét évében a díjak "hagyományosan hatalmas, barokk, pénzes lakodalmi torták" voltak, hihetetlenek és lenyűgözők, de nem túl emlékezetesek (kivéve az első, 1965-ös díjat, amely egy korona volt, és Larry Scott kapta). Ez mind határozottan megváltozott 1977-ben Columbusban, amikor három versenyszervező kombinálta a kitüntetést Sandow és a sport hosszú és színpompás múltjával. Joe Weider, Jim Lorimer és Arnold Schwarzenegger mindannyian jónak tartották az ötletet, miszerint a Sandow szobor a Mr. Olimpia verseny győztesének díja legyen. Joe Weider szerint a szobor eredetijét, amit a továbbiak öntéséhez formáltak, felesége, Betty találta egy antik kereskedésben, és amint meglátta tudta, hogy férjének éppen erre a trófeára van szüksége.

1977-ben, a Mr. Olimpia verseny első Sandow szobrát Frank Zane nyerte Ohio fővárosában, Columbusban, amit Weider "Muscle Builder and Power" magazinjának fedőlapján ábrázolták néhány hónappal később, 1978 júliusában. A szobor másolatát azóta is minden évben átadják a nyertesnek, amit az megtarthat, tehát minden évben újat öntenek. Apróbb változások előfordultak az évek során, például az 50. Mr. Olimpián, 2014-ben egy aranyba öntött változatot vehetett át az akkori győztes, Phil Heath. 2015-ben már nem csak egy apróbb változtatás történt, hanem egy új, modernizált szobrot terveztek, komolyabb izomzattal ábrázolva Sandow-t. Az arcát is finomították, hogy jobban hasonlítson Eugen Sandow arcélére, illetve az alapzatán kronológiai sorrendben örökítik meg a Mr. Olimpia győzteseinek nevét. A szobor mérete és súlya is jelentősen változott. A régi szobor 7,65 kg nehéz és 40,64 cm magas volt, az új szobor 20,25 kilogramjához 61 cm-es magasság párosul. Ennek a változtatásnak létjogosultságáról megoszlanak a vélemények, mindenesetre elmondható, hogy a világ első komoly testépítő versenye, tehát 1901 óta, ugyan történt több évtizednyi kihagyás, de most is ugyanúgy a Sandow-szobor megnyerése jelenti a legkomolyabb elismerést ebben a sportban, az pedig mindenképp üdvözlendő, hogy ez a hagyomány ilyen szépen fennmaradt.

Sandow edzésterve

Mai szemmel nézve ez az edzésterv nyilvánvalóan elavult, néhány izomcsoport alul, még több pedig túl van edzve, és túl sok a gyakorlat. De egy kicsit átalakítva, esetleg szuper vagy triszettekbe sorolva, vagy több napra elosztva egyszer-egyszer egy próbát megérhet, hiszen Sandow akkori mértékben irigylésre méltó fizikumot ért el vele. Vagy akár csak kíváncsiságból is ki lehet próbálni, hogyan edzettek több, mint 120 évvel ezelőtt az akkori bajnokok.

GYM

Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Eugen_Sandow
http://wtwarrior.hu/cikkek/aliquam-erat-volutpat/
https://www.fitbuilder.hu/cikk/Eugen-Sandow.html
https://shop.builder.hu/a-sandow-szobor-a1684
Flex Hungary 2016/1. lapszám (jún-júl-aug)
https://physicalculturestudy.com/2015/09/08/train-like-a-sandow/