Tropical-ASO Classic II. beszámoló és Cutler GYM Kecskemét teszt

A tavaly elsőként Szegeden lezajlott Tropical-ASO Classic nevezetű testépítő és fitness verseny idén Kecskeméten került megrendezésre. Én már hónapok óta vártam rá, hiszen már tavaly is szerettem volna elmenni, de akkor a munka közbeszólt. Most mindent úgy intéztem, hogy mindenképp el tudjak menni, így idén szerencsére sikerült. Néhány ismerősömmel közösen terveztük a túrát, egy verseny előtti edzéssel kiegészítve a nemrég megnyílt helyi Cutlerben, ezzel egy egész napos programot kerekítve a dologból.

Cutler GYM Kecskemét

A Kecskemét belvárosában, a Kálvin téren pár hete nyílt teremben egyszer már jártam, a megnyitón, de akkor csak épphogy kipróbáltam néhány gépet, tulajdonképpen nem edzettem. Ezen a napon erre is lehetőségem nyílt, így most ezt is véleményezni tudom. Lábedzés volt a terítéken, szerencsére a teremben most van egy remek akció, az egyébként 1500 forintos napijegy helyett 1000 forintért lehet venni két alkalmas "kipróbálós" bérletet, új vendégeknek. Nekem ez épp kapóra jött, hiszen 500 forintért egy alkalomra szinte csak a nagyon lepukkant termekbe lehet eljutni, ezt egy nagyon jó ötletnek tartom, mindenképp plusz pontot érdemel. A pultos lányok nagyon kedvesek, mosolygósak és segítőkészek, manapság már ezt (az egyébként szerintem alapvető dolgot) is ki kell emelni. A büfében kapható dolgok elég alapvetőek, viszont a boltban kaphatóhoz képest dupla árú szinte minden, én ezt kicsit sokallom. Az öltöző ízléses, modern, rengeteg szekrény van, mondjuk ebből kifolyólag viszonylag kicsik a szekrények, de ennyi belefér. A mosdó és a zuhanyzó nagyon kulturált, még hajszárító is van. A tusolón sajnos kapcsolgatós a vízellátás, amit nem tartok túl jónak, mert egyfolytában nyomogatni kell, de legalább meleg víz van bőven, sőt.

Átöltözés után felmentünk a kardió szintre, pár percre bemelegíteni a lábedzés előtt. Itt a konditerem részleg a recepcióval és az öltözőkkel együtt egy szinten van, a kardió részleg egy emelettel fentebb, egy külön teremrészben található. Van minden, ami csak kellhet. Futópadok, lépcsőzőgép, szobakerékpár, elliptikus tréner, tényleg minden, és mindenből a legmodernebb technológia. Nem túl nagy ez a terem, a kondinál lényegesen kisebb, de szerintem bőségesen elég. Ezután lementünk az edzőtermi részre. Vasárnap délelőtti időszak lévén épp nagyon kevesen voltak a teremben, így a terem közönségét ez alapján nem tudom megítélni. A zene igazából a szokásos, szinte minden teremben hallható techno, nekem nem épp a kedvencem, de már annyira hozzászoktam, hogy nem zavar, nem is tűnik fel különösebben, csak ha olyan hangos, hogy a saját szavam nem hallom. Szerencsére itt ilyen probléma nem volt, a hangerő éppen megfelelő volt, jól is szólt, csak hát nem túl változatos. A terem dizájnja nagyon megnyerő, a falon legendás testépítők képei, a gépek egységes, vörös-fekete színűek, ízlésesek és szépek. Nekem alapvetően nem fontos, hogy hogy néz ki egy terem, a funkció sokkal fontosabb, de ha emellé szép és kulturált is, az csak egy plusz.

Na de térjünk a lényegre, a szakmai részre. Már a megnyitón is jól megnéztem, milyen gépek, mennyi súly, és egyéb eszközök találhatóak meg a teremben, és azt kell mondjam, szinte tökéletes a választék. Most nem sorolnám itt fel, mennyi minden van, mert túl hosszú lenne a lista. Egyszerűen alig jutott eszembe valami, ami hiányzik, valóban szinte minden igényt kielégítő a választék. Azért szinte, mert lábedzésről lévén szó, egy eléggé fontos dolog viszont hiányzott a repertoárból: egy sima 45 fokos lábtoló. Ez az eszköz gyakorlatilag alapvető szerintem minden edzőteremben, az én lábedzéseimben is szinte minden alkalommal fontos szerepet kap, emiatt kicsit csalódott voltam, hogy nincs. Viszont később belső információk alapján megtudtam, hogy mivel még nagyon új a terem, ezért néhány gép még nem érkezett meg, köztük van a lábtoló is, ami hamarosan várható. Úgyhogy remélhetőleg néhány héten belül ez a probléma orvosolva lesz. Hack-guggolást, ülő lábtolást, lábnyújtást, merevlábas felhúzást, fekvő combhajlító gépet, illetve álló-és szamárvádli gépet használtam a lábedzésen, mindegyik gép és súly kifogástalan minőséget képvisel. A gépek mozgáspályája, gördülékenysége első osztályú, a Hack-guggoló nekem kicsit szokatlan volt, mert én más jellegűhöz szoktam hozzá, de erre is ráéreztem. Ezeken a gépeken azt vettem észre, hogy szinte nem tudja az ember rosszul csinálni a gyakorlatot, ha már van egy alap tájékozottsága ilyen téren. Nem szorulnak, nem akadnak, az ízületek természetes mozgáspályáját utánozzák, így ízületi fájdalmak sem nagyon tudnak jelentkezni, viszont az izommunkát abszolút mértékben ki tudják használni. A szamárvádli gép különösen tetszett, ilyen fajtát még sosem próbáltam, és rendesen megdolgoztatta a vádlimat. Edzés után letusoltunk, és mentünk is a Tropical-ASO helyszínére.

Összesítés (10-es skálán):
Felszerelés: 9 (ha megjön a lábtoló 10)
Hangulat: 10
Közönség: - (kevesen voltak, nem tudom megállapítani)
Öltöző: 10
Mosdó/zuhanyzó: 9
Recepció: 10
Büfé/protein bár: 8
Zene: 5
Nyitva tartás: 10
Design: 10
Ár/érték arány: 9
Összességében: 9

Tropical-ASO Classic

Ez a verseny nagy múltra nem tekint vissza, lévén tavaly volt az első, de az ottani rendkívül erős és színvonalas mezőny, illetve a főszervező, Kokovai Andor lelkesedése számomra már akkor garancia volt arra, hogy ez egy nívós, komoly verseny lesz. Szövetségfüggetlen verseny, bárki indulhat. Magyarországon ilyen mezőnnyel megkockáztatom, hogy egy verseny sem rendelkezik, talán még a Superbody sem, és ez még csak a második alkalom, ki tudja hova növi ki magát később, ezzel szerintem el is mondtam mindent. De azért beszéljünk egy kicsit a díjazásról is. Amatőr megmérettetéseken nem gyakran van jelentős pénzdíj, itt viszont idén összesen több mint 5 millió forint díjazás volt, ebből csak a testépítő abszolút bajnok összesen 550 ezer forintot vihetett haza, ha csak az anyagi juttatásokat nézzük. Ez a magyar testépítő sportban lévő viszonyokat nézve több, mint korrekt. Nekem nagyon szimpatikus Andor hozzáállása is, miszerint ez alapvetően egy testépítő rendezvény, kicsit megpróbálva visszahozni a '90-es évek légkörét, amikor ez a sport Magyarországon is talán a legnépszerűbb volt, a virágkorát élte. Vannak más kategóriák is, de a testépítés a fő csapásirány, és nincs semmi sallang, semmi Győzikés Fit Man, és hasonlók, az ugyanezen a napon (milyen érdekes) Budapesten megrendezett nagyon népszerű fitnesz rendezvénnyel ellentétben. Tavaly egyébként elindult Molnár Péter is, a legjobb magyar amatőr testépítő, akit idén is vártam még pár hónapja, aztán sajnos kiderült, hogy a tavaszi szezont kihagyja, így ide sem jön, legalábbis versenyzőként. A zsűriben azonban helyet kapott, mint ahogyan a legújabb IFBB Pro-nk, Kökény Béla is!

Körülbelül délután kettőre, a tervezett kezdésre oda is értünk a verseny helyszínére, egy iskola meglehetősen nagy tornatermébe. Ez a helyszín véleményem szerint méretben tökéletes volt, nézők és versenyzők is kényelmesen elfértek. Szétnéztünk, elfogyasztottuk az ebédünket az előtérben, majd bementünk a nézőtérre, próbáltunk minél közelebbi, középső helyet találni a színpadhoz, nagyjából a nézőtér felénél, kicsit talán előbb helyezkedtünk el. Innen nagyon jól rá lehetett látni a színpadra, viszont észrevettük, hogy az oldalsó lelátón is sokan ülnek. Ennek értelmét nem igazán láttuk, hiszen elöl, a "küzdőtéren" elhelyezett székeken is volt még hely bőségesen, oldalról nem sokat látni, ezt egy testépítő versenyen pedig kifejezetten értelmetlennek tartom. De ha már a székeknél tartunk. Sima műanyag kerti székek voltak, amelyek egy több órás rendezvénynél nem voltak túl kényelmesek, bár ezt ennél egyszerűbben nehéz lett volna megoldani. Viszont mivel elég gyenge székekről van szó, és sok nagydarab ember jött el ide (ha már testépítő verseny), néhány szék a nap végére kicsit elfáradt, és eltört a lába (ugye Doktor Úr? :D). A színpad mérete megfelelő volt, a fénytechnikán kicsit lehetett volna javítani, mert a színpad közepe sokkal jobban (szerintem már kicsit túlzottan is) meg volt világítva, a széle viszont nem eléggé. De ez nem volt komoly gond, hamar hozzá lehetett szokni.

Végül körülbelül egy órás csúszással, három óra körül kezdődött a verseny, a szpíker Eszteró Zsolt volt, ugyanúgy, mint tavaly. Zsolt a lehetőségekhez képest a nap folyamán próbálta maximálisan kiszolgálni a közönséget, az üresjáratokban szórakoztatott, nem mindig sikeresen, de ez nem csoda, hisz nagyon hosszú nap volt ez mindenkinek, azért derekasan helytállt. A közönséggel én nem teljesen voltam elégedett egyébként, a hangulat szempontjából. A legtöbb ember csak nézett, még tapsolni se túl sokan tapsoltak, pedig rengeteg néző volt, fergeteges hangulatot lehetett volna teremteni. Itt elsősorban a testépítésre gondolok, hisz ez a királykategória, a legtöbb embert ez érdekelte. Szerintem ez a lájtosabb hangulat a versenyzőknek sem esett túl jól. De haladjunk szép sorjában.

A Junior testépítés volt az első szám, ahol sajnos csak három fő indult. A mezőny alapvetően nem volt rossz, de jobb lett volna, ha több induló mutatja meg magát, kíváncsi lettem volna egy nagyobb versengésre. Így viszont a végeredmény egyértelmű volt, a harmadik helyezett nem volt elég száraz, a második tömegben volt gyengébb, a győztes mindkét szempontból jobb volt, és emellé arányos izomzattal is rendelkezett, kiemelkedett a mezőnyből. Hasonló volt a következő, masters kategória is, szintén hárman indultak, itt is szívesen megnéztem volna egy nagyobb mezőnyt, így a végeredmény ebben az esetben is egyértelmű volt. Ezután a tehetségkutató testépítés következett. Itt már hatan indultak, és szintén elég jó volt a mezőny. Szerintem Szabó Tamás kiemelkedett, ő is nyerte, de engem már a pózzene kiválasztásával megnyert. Itt meg is állnék egy pillanatra. Az egész mezőny, nagyjából a top testépítőktől, és néhány üdítő kivételtől eltekintve véleményem szerint botrányos pózzenéket választott. Körülbelül a YouTube Gym/Workout/Bodybuilding hardcore motivation és hasonló című listák első 5-10 száma végtelenítve. Ennél kicsit nagyobb kreativitást vártam, tisztelet a kivételnek!

A tehetségkutató után a női athletic physique kategória következett. Hogy őszinte legyek, nekem ez a kategória nem a szívem csücske. Félreértés ne essék, a belefektetett munkát maximálisan tisztelem és értékelem, de számomra ez már kicsit túllép a nőiesség határain. Viszont sportérték szempontjából a bikininél többre tartom, ezért felemásak az érzéseim. Mindenesetre próbáltam szakmai szemmel nézni a hölgyeket, és azt kell, hogy mondjam, a zsűri megint kitett magáért, én is pontosan ugyanezt a sorrendet állítottam fel magamban.

Férfi athletic physique kategóriában 10 induló volt. A mezőny itt is elég komoly volt, szerintem nagyon nehéz volt dönteni a helyezésekről, végülis a végeredményt jogosnak tartom, bár én az utolsó előtti helyen végzett Zatykó Józsefet előrébb raktam volna, a pózolása és a zenéje is elsőrangú volt, akrobatikus elemekkel tarkítva, bár a fizikuma és a szárazsága hagyott kívánnivalót maga után, van benne potenciál bőven. Talán majd jövőre.

Ezután végre elérkezett a nagy pillanat, amit a többség várt: a testépítő panel, alacsony és magas kategóriára bontva. Alacsony kategóriában öt induló volt, ezek közül az egyik a tehetségkutatót megnyert Szabó Tamás volt, rajta kívül ott volt még Horváth István, Deák István és a két nagyágyú, Kormos Zoltán és Berek Gábor. Deák István tehetséges versenyző, de sajnos évek óta szinte ugyanazt a formát hozza, talán most egy kicsit jobb volt, mint szokott, de ez itt most így is csak az utolsó helyre volt elég. Szabó Tamásnak már a negyedik hely is szép eredmény a királykategóriában, ilyen fiatal versenyzőként, ezzel és a tehetségkutató első helyezéssel elégedetten mehetett haza. Harmadik lett Horváth István, aki nagyon száraz fizikumot hozott, azonban tömegben nem vette fel a versenyt az első két helyezettel. A dobogó két felső foka nagyon-nagyon szoros volt, Berek az oldalsó pózokat vitte, rendkívül masszív, sűrű volt, emellett száraz, és a hasát jobban kontrollálta, Kormos pedig a hátpózokban dominált, a lába kidolgozottabb volt, és talán picit még Bereknél is szárazabb volt. Én Berek Gábort láttam itt még egy hangyányit jobbnak, de a zsűri szerint Kormos Zoltán volt a legjobb. Mindketten fantasztikus sportolók, így ez egy borzalmasan nehéz döntés volt, nem lettem volna a bírók helyében.

Az alacsony után jött a magas kategória. Itt Dudás Ádám volt az abszolút domináns, győzelme nem is volt kérdéses. Tömegben, szárazságban, arányokban és kidolgozottságban is a többiek fölé kerekedett. Földvári Attila brutális szárazságával tűnt ki, és volt egy olasz versenyző is, akinek sajnos nem emlékszem a nevére, az ő felépítése, arányai, izomformái és tömege jó volt, de sajnos vizes volt. Összességében a magas kategória mezőnye valamivel gyengébb volt az alacsonynál, de a top 3, akik bejutottak az abszolútba, itt is ütött.

Ezután jött a men's physique, szintén alacsony és magas kategóriára osztva, sok versenyzővel. Ehhez nem sokat tudok hozzáfűzni, jól felkészültek voltak a srácok, de számomra ez a kategória túlzottan nem érdekes, nem nagyon tudok mit mondani róla. Itt sem lettem volna a zsűri helyében, nehéz döntés ennyi hasonló fizikumban sorrendet állítani.

Hasonló a véleményem a modellekről is. Itt is volt alacsony, magas, 30 feletti bikini, illetve alacsony és magas sportmodell kategória, rengeteg versenyzővel. Voltak nagyon jól, és voltak kevésbé felkészült lányok, rengeteg versenyző volt, és itt éreztem azt, hogy kezd ellaposodni a verseny kicsit, illetve nagyon sok idő eltelt vele, ami a csúszást is tovább tolta. Alacsony bikini kategóriában számomra kiemelkedő volt Till Bernadett illetve Kiss Dóra fizikuma. Bernadett megnyerte a kategóriát, de Dóra csak negyedik lett, így nem jutott az abszolútba. A magasak közül Prókai Eszter volt a legjobb, aki meg is nyerte. Akit még kiemelnék, az a sportmodell alacsony kategória győztese, Füzi Krisztina fizikuma.

A bikini után kezdődtek az abszolút kategóriák. Az eredetileg tervezett 7 órát a végleges programtervben átírták 8-ra, de még így is két órás csúszással, 10 órakor kezdődött az abszolút választás, először a physique-el, majd jött a sportmodell/bikini, amelyet Füzi Krisztina vitt el. Talán ő volt a legfelkészültebb versenyző, így jogos a győzelme.

Ezután végre jöhetett a testépítés abszolút, amit egész nap a legjobban vártam. Sajnos sok néző ezzel már nem így volt, nagyon komoly mértékben lecsökkent a nézőszám a végére. Szerintem is nagyon sok és fárasztó volt a csúszás, erre legközelebb jobban oda kell figyelni, de ezt furcsálltam, hiszem semmi pénzért nem hagytam volna ki a testépítés abszolútot. Főleg, hogy a kevés néző miatt nagyon jó helyre tudtam ülni, az első pár sor egyikébe. Az alacsony és magas kategória egyenként első három helyezettje vett részt az abszolúton, tehát Horváth István, Földvári Attila, Dudás Ádám, Berek Gábor, Kormos Zoltán és az említett olasz versenyző. Ő a hatodik, az ötödik Horváth István, a negyedik Földvári Attila lett. A top három mezőnye ekkorra már sokkal jobban kikristályosodott, mint előtte az alacsony kategóriában: Berek Gábor harmadik lett, Dudás Ádám második, Kormos Zoltán pedig abszolút megérdemelten vihette haza a győztesnek járó kupát, és a több mint fél millió forint fődíjat.

A verseny után még ellátogattunk a backstage-be, ahol az általam nagyon nagyra tartott Berek Gáborral szívesen váltottam volna néhány szót, azonban látszott rajta, hogy eléggé letörte a végeredmény, mire odaértünk, már felöltözve haladt a kijárat felé, így nem zavartam. De a győztes Kormossal és a második helyezett Dudással is tudtam pár szót váltani. Dudás Ádám elmondta, hogy a mostani szezon után egy komolyabb, valószínű legalább 2 éves tömegnövelő offszezont fog tartani, amit jó ötletnek tartok. Évek óta szüntelenül versenyez, ami miatt ráfér a pihenés, és a fizikuma is így egy következő szintre léphet. A versenyzők rendkívül közvetlenek, kedvesek voltak az egész napos tortúra ellenére, igazi sportemberek, így hiába voltam már én is fáradt a sok csúszás és a késői végzés miatt, ez a pozitív élmény maximálisan feltöltött, és kellemes érzésekkel hagytam el a csarnok területét.

Összességében elmondhatom, hogy bár voltak nehézségek, fennakadások, és elég komoly csúszás, ez a verseny egy csodálatos élmény volt. Bár több ilyen lenne Magyarországon! Mindenkinek ajánlom, akit érdekel ez a sport, olyanoknak is, akik ugyan lejárnak edzeni, de magát a testépítő sportot nem követik. Akik pedig a testépítés szerelmesei, azoknak egyenesen kötelezővé tenném! Rendkívül nagy motivációt adott nekem ez a rendezvény a mindennapjaimra, az edzésben, az étrend betartásában, de még a mindennapi teendőimben is. Remek versenyzők, sportemberek, komoly mezőny, felejthetetlen emlékek, a csúszástól eltekintve remek szervezés, komoly díjazás, megbecsülés versenyzőknek és nézőknek egyaránt. Számomra ezt jelenti a Tropical-ASO, és reméljük, ez jövőre ennél csak még jobb lesz. Kíváncsian várom, ki nem hagynám!

Idén várhatóak egyéb beszámolók is más versenyekről, valószínűleg az őszi szezonban, és ezzel kapcsolatban egy nagyobb durranással is készülünk! Ha itt lesz az ideje, tudatjuk veletek, miről is van szó. Addig is sziasztok!

GYM

Képek:
Backstage Blog
Csakisti photography